Kolonics és Spiegelberg, a Nagy-Somlói borvidék rejtett kincsei

Az idei pünkösdi hétvégén volt alkalmam életemben először a Nagy-Somlói borvidékre látogatni, azonban ez a látogatás az élmények és tapasztalatok oldaláról is mérföldkő lett az életemben. Somlóra vissza kell menni! – visszhangzott a fejemben, mert Somló egyedülálló. Több szempontból is. A somlói borvidék már régen is kiemelt figyelmet kapott, Márai Sándor és Hamvas Béla is megemlékezett róla és több borász is aranybányaként aposztrofálja, a szó legnemesebb értelmében.

Mottó:
„… a somlai bor hieratikus maszkjában érzem magam legközelebb ahhoz a kiérett derűhöz és bölcsességhez, ahhoz az intenzív teremtő mámorhoz, amely ezt a világot megalkotta.” (Hamvas Béla, A bor filozófiája 1945)

Ez Magyarország legkisebb területű történelmi borvidéke, melynek kontinentális éghajlata kedvez a szőlőnek. A szőlőtőkéket és a bogyók érését a fekete bazalt hő visszaverő képessége is segíti: a nap sugarai által felmelegített kövek éjszaka hősugárzóként működnek.

A borvidék ültetvényeinek talaja nem homogén, az egyes rétegek ásványi összetétele, tápanyag ellátottsága nagyon változó.

Juhfark és furmint

Somló egyedülálló abból szempontból is, hogy nem csak a déli, hanem az északi/északkeleti oldalán is alkalmas a minőségi szőlőművelésre. A szőlő repertoárban megtaláljuk a legendás juhfarkot, amely csak ezen a borvidéken honosodott meg, de ezen kívül találkozunk az olaszrizlinggel, a furminttal és a hárslevelűvel is, amelyen szintén domináns fajták Somlón is. Érdekesség, hogy teljesen másképp viselkedik a furmint és a hárslevelű, mint Tokajban, ami persze köszönhető a talajadottságoknak és az eltérő időjárási körülményeknek.

A cikk további része a Bankár Magazinban oldalán, ide kattintva olvasható.